Isten Háta Mögött - Az első két lemez

Régóta figyelemmel kísérem a budapesti Isten Háta Mögött (a továbbiakban csak IHM) zenekar munkásságát, egészen a 2003-mas Rosenkreutz kémiai mennyegzője című alkotásuktól a Kényelmetlen lemezig. Azt előljáróban mindenképpen le kell szögezzem, hogy az IHM tipikusan koncertzenekar; azt a kakofóniát, amit az élő show-jaik alkalmával le tudnak rendezni, arra kevés zenekar képes. Pálinkás Tamás, azaz Palika Kispál-iskolás szövegei, a nagykönyvben nem igazán tanított énekstílusa, illetőleg persze a kész zenei végeredmény tekintetében rendkívül sokoldalú egyediséget mutathat fel a zenekar. Hatásaik főleg a metálzenéből táplálkoznak, az biztos, hogy a gitáros sok Toolt és Neurosist hallgatott, de a stoner rock sem kerülhette el a horizontjaikat, mert Kyuss hatásokból is van bőven mindhárom lemezen. Őszintén szólva, meg kell mondanom, az IHM esetében három dologgal sosem voltam kiegyezve; a lemezeik hangzásával (illetve borzalmas hangosságal), a lemezekre túlsterilizált dalaikkal, illetve a néhol igen csak csúnyán megszólaló énektémáikkal. Komoly kritika ez, és éppen ezért mondom, hogy az IHM igazából tökéletes koncertzenekar; a lemezek dalai valahogy mindig jobb hangulatúak élőben, Palika is hitelesebben csinálja a színpadon a dolgokat, mint a stúdióban. Ezen kívül van még egy negyedik észrevételem is: nem visz rá a lélek, hogy magamtól túl sokat hallgassam az IHM dalait. Minden felsoroltak ellenére is azt kell mondjam, az IHM egy piacképes, vállalható zenekar, és ha a kult-státusz nem repíti őket el a viszonylagos ismertségbe, talán örökké az underground világában maradtak volna. Tisztán emlékszem, amikor még néhány évvel ezelőtt azt írta nekem Palika, hogy őket nem érdekli, ki veszi meg a lemezeiket, és hogy még a zenekar is csak apróhirdetés útján jött össze. Nos, ezt a pofátlan lazaságot tudom értékelni bennük, és éppen ez az ami csak kevéssé jön át a lemezeiken.

Mindenféle hírek terjengtek a zenekarról, hogy feloszlanak, mert Győrfi István kimegy Írországba, de végül inkább bevették Egyed Pétert, akivel felvették a Kényelmetlen lemezt. Ez utóbbi talán az egyik legtisztább munkájuk, hossza ellenére is kényelmes hallgatnivaló lenne... ha nem clippelne az album úgy, ahogy a többi. Kétségkívül ez a gyenge pont, már ami a hangzást illeti, vitte rá a zenekart arra, hogy kiadják az első két lemezt újrakevert formában. Az újrakiadásban az is benne volt, hogy az első két album szinte beszerezhetetlen volt, a korábbi nyomások között pedig előfordult jópár hibás darab, így jobbnak látták az IHM háza táján inkább kiadni őket, ezúttal egyben, a keverést is felrázva. Varga Zoltánnak, a Bakery stúdió vezetőjének volt ideje rá az októberi, háromnapos hétvégén, Felföldi Péter pedig gyorsan összedobott egy nagyon minimál bookletet a kiadáshoz, és ez érkezett el a fogyasztókhoz, azaz hozzánk is. Nos a produktum igényes, szép, bár a lemezek kissé gyorsan kizuhannak a papírtokból, és egy belső képen kívül nem is jár más a lemezekhez (se szöveg, se semmi), úgy szólvan kissé tesco gazdaságos változatban került forgalomba, de legalább baráti áron (2000 Forintért). Persze ahogyan ez szokott lenni, sok benne a marketing. Gyakorlatilag csak az első albumot keverték újra, amely csak részben készült a Bakeryben annak idején, és idő sem volt rá annyi, mint az utóbbi kettőre. Így igazi változásokat csak az első albumon hallhatunk: a dobhangzás kikerekedett, a Közelítő távolító tényleg totálisan új hangot tudhat magáénak, ugyanezt lehet észlelni a Mária dalában is, a gitárok is sokkal jobban kihallhatók, mint korábban. Ezen kívül azonban az album hangképe még mindig eléggé ízléstelen; a Közelítőben öt darab téglalapot választ szét négy kisebb, halkabb rész. A keverés tehát továbbra is csak a "szóljon mint az állat" és "dübörögjön és üvöltsön mint a gép" módjára szól, dinamika az nagyon kevés van az új változaton, akárcsak a régin. Ez kissé elszomorító, hardcore fanoknak persze teljesen mindegy lesz, az új dobhangzás számukra fel fogja dobni a régi dalokat - számomra azonban ezek nem rejtenek túl sok újdonságot. A Szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás esetében szinte semmilyen újramixelésről, maszterizálásról nem beszélhetünk; az egyetlen változás a Tavaszi nemződüh slágerében fedezhető fel, ahol Palika autotune-nal kihúzatta a hamis hangjait. Megjegyzendő, hogy ez az album továbbra is szenvedő alanya a hangerőháborúnak, bár dinamika azért egy picit több szorult beléje, mint elődjébe.

Összességében tehát nemes gesztus az IHM-től, hogy az új rajongók számára elérhetővé tették a korábbi albumokat; de ez a csomag csak fenntartásokkal nevezhető "újrakevert kiadásnak" (ahogyan a borítón írják). Jobban hasonlít inkább egy minimál, válságcentrikus kiadásra, mint komoly újrakeverésre, s ezzel hangsúlyozom, hogy nem Varga Zoltán munkáját vonom kétségbe, csak a saját és az olvasók elvárásait csökkentem. A hangzásokkal ugyanis nem volna az ég világon semmi baj, ha elfogadná mind a Bakery, mind a zenekarok, hogy a zenéjüket csak széttorzítja és elrontja a digitális kompresszorok használata. Ameddig ez nem változik, addig én inkább csak koncerten kísérem figyelemmel az IHM-et, ott legalább elfogadható ez a hangulat. De minek hallgassak digitális adathordozót, ha az minőség szempontjából lassan egy magnókazetta hangulatára emlékeztet? Költői kérdés volt, ne is válaszoljon rá senki...

Isten Háta Mögött - Az első két lemez (2CD) (2009)
A lemezeket újrakeverte: Varga Zoltán
Hangerőháború áldozata-e: IGEN.
www.istenhatamogott.hu